Nem azért nem beszélsz angolul, mert nem tudsz

"Ezt már rég tudnom kellene. Már rég folyékonyan kellene beszélnem… és még csak megszólalni sem tudok."

Ha valaha tanultál angolul, jó eséllyel te is megfogalmaztad már ezt a mondatot – vagy legalábbis valami nagyon hasonlót.

 

Velem is pontosan ez történt. :) 

 

Középiskolás voltam, amikor az angol nyelvvizsgámra készültem és a képleírásos feladatnál egyszerűen lefagytam. Ahogy ránéztem a képre, pontosan tudtam mit látok, mi történik rajta, és azt is, mit szeretnék róla mondani. A gondolataim megvoltak, a történet összeállt a fejemben aztán pedig szépen lefagytam. Semmi nem jött ki.  Egy árva szó sem.

 

Nem azért, mert nem volt mondanivalóm, hanem azért, mert nem tudtam angolul kimondani azt, ami magyarul olyan egyértelműnek tűnt.

 

Abban a pillanatban egyetlen gondolat járt a fejemben:

 

"Ezt már rég tudnom kellene. Már rég folyékonyan kellene beszélnem és még csak megszólalni sem tudok. Hát gyönyörű!"

 

Sokáig meg voltam győződve arról, hogy mindez azért volt, mert nem tudtam eléggé angolul, de ma már tudom, hogy egészen más volt a probléma.

 

A legnagyobb tévhit

 

Ha megkérdeznél száz embert, miért nem beszél angolul, a legtöbben valószínűleg ezt válaszolnák:

• Kicsi a szókincsem.
• Nem tudom eléggé a nyelvtant.
• Rossz a kiejtésem.
• Nincs nyelvérzékem.

 

Tanárként azonban újra és újra azt tapasztalom, hogy ezek többnyire csak a felszínen látható "okok".

 

A valódi probléma sokszor az, hogy úgy érezzük, csak akkor szólalhatunk meg, ha már elég jók vagyunk. Ha minden mondatunk nyelvtanilag helyes, ha nem hibázunk, és ha biztosak vagyunk benne, hogy nem fognak kijavítani.

 

Ez a gondolkodásmód óriási csapda, mert amíg a tökéletes mondatra várunk, addig egyetlen mondat sem hangzik el! 

 

Tudni nem ugyanaz, mint használni

 

Az iskolában az alakul ki bennünk, hogy a nyelvtudás szavakból, nyelvtani szabályokból és helyes válaszokból áll. A való élet azonban egészen másképp működik.

 

Amikor külföldön megszólít valaki, nincs feladatlap, nincs négy válaszlehetőség, és nincs idő percekig átgondolni, melyik igeidő lenne a legmegfelelőbb. Egyetlen dolog számít: sikerül-e átadni azt, amit mondani szeretnél.

 

Fontos leszögezni, hogy a beszéd nem pusztán tudás, hanem egy készség, amelynek a fejlesztéséhez folyamatos  gyakorlásra van szükség.

 

És van még valami, ami még talán ennél is fontosabb: a bátorság.

 

 

Egy horvátországi vacsora, ami rávilágít a lényegre

 

Nemrég Horvátországban nyaraltunk a családommal. Egy este beültünk egy étterembe, és sorban mindenki leadta a rendelését. A férjem, a gyerekek és én is kiválasztottuk, mit szeretnénk enni, a pincér pedig figyelmesen végighallgatott bennünket, majd mosolyogva összefoglalta a rendelést:

 

"Tomato salad one time. Steak two time."

 

Nyelvtanilag természetesen nem volt helyes. Angoltanárként akár azonnal javíthattam volna és még mesélhettem volna a once, twice, three times használatról, de nem ez történt.

 

Egyszerűen bólintottam és  válaszoltam:  "Yes, that's right." - hiszen a kaja pontosan stimmelt.

 

Hazafelé azon gondolkodtam, milyen érdekes, hogy egy pillanatra sem a nyelvtanra figyeltem. Nem az jutott eszembe, hogy a pincér hibázott és nem kezdtem el fejben javítani sem. Egyetlen dolog számított: tökéletesen megértettük egymást, a kommunikáció sikeres volt.

 

Az asztalra került a paradicsomsaláta és az isteni steak is elfogyott. 

 

Én éveken keresztül attól féltem, hogy amikor angolul megszólalok, a másik ember minden hibámat észreveszi majd. Viszont most, amikor “a másik oldalra” kerültem, engem egyáltalán nem a hibák érdekeltek, hanem az infó.

 

Nem tökéletesség kell, hanem bátorság

 

Ez az egyszerű szituáció nagyon szépen rávilágít a lényegre.  A beszéd célja soha nem a tökéletesség, hanem a kapcsolódás. Az emberek, akikkel külföldön találkozol, nem vizsgáztatók. Nem azt figyelik, hogy jól használtad-e a Present Perfect-et, vagy eltévesztetted-e a többes számot. Ők egyszerűen csak szeretnék megérteni, mit szeretnél mondani.

 

Valószínűleg te is pontosan ugyanezt teszed, amikor valaki törve beszél magyarul. Nem a hibáit számolod, hanem örülsz, hogy próbálkozik, igyekszel megérteni, majd amikor ez sikerül, mosolyogsz és lelkesen bólogatsz. 

 

Miért gondoljuk, hogy angolul ez másképp működik?

 

Egy gondolat, amit érdemes zsebre tenni

 

Ha ma még nehezen szólalsz meg angolul, ne mondd magadnak, hogy „nem tudok angolul.”

Lehet, hogy sokkal többet tudsz, mint gondolod és az is lehet, hogy egyszerűen még tanulod használni azt, amit már megtanultál.

 

A beszéd nem attól lesz jobb, hogy még száz nyelvtani szabályt megtanulsz vagy gőzerővel elkezdesz szavakat magolni. Attól lesz jobb, hogy egyre többször mersz megszólalni, egyre többször megtapasztalod, hogy a világ nem omlik össze egy-egy hiba miatt, és egyre többször éled át azt az élményt, hogy sikerült megértetned magad.

 

Ne a tökéletes mondatot keresd, mert az nem létezik. Keresd azt a mondatot, amellyel kapcsolatot tudsz teremteni, hiszen a beszéd a kapcsolódásról szól.

 

Ehhez pedig még véletlenül sem tökéletesség kell, hanem bátorság és egyszerűség.

 

Mit gondolsz? 

Ha holnap úgy beszélhetnél angolul, hogy csak a mondanivaló számít és a hibáidra senki nem figyel, vajon könnyebben megszólalnál?