„Nekem nincs nyelvérzékem, de érettségizni azért valahogy kell”

Ezen a héten már a negyedik diákom írta vagy szóban mondta, hogy úgy érzi, neki esélytelen az angol tanulás, mert nincs nyelvérzéke. Leginkább azon aggódtak, hogyan fognak leérettségizni, ha „nem tudnak semmit.”

Mindannyian nagyon kedves diákok, szorgalmasak, de valahogy óriási feladatnak érzik magát az angol tanulást és persze az érettségit. És nincsenek ezzel egyedül!

Elgondolkodtam ezen a nyelvérzék dolgon, mert olyan sokszor lehet hallani, de vajon tényleg lehet önmagában a nyelvérzéket okolni, ha ennyire nem megy az angol?

Az igazság az, hogy a nyelvtanulás elég összetett folyamat és saját tapasztalataim szerint egyénenként is változó az, hogy kinek milyen módszerek hozzák meg a sikert. Amikor például az egyszerű jelent tanítom, akkor elmondom a tudnivalókat, és általában ilyenkor mindenki lelkesen bólogat.

Majd miután elkezdjük a gyakorlatba ültetni, jönnek a kérdések. Minden diáknál más-más ponton derül fény arra, hogy valami még nem teljesen világos. Ilyenkor jönnek a további, egyénre szabott magyarázatok, és sokszor kell kreatívnak lenni, hogy végül tiszta legyen a kép.

A helyzet az, hogy valaki gyorsabban megérti, valakinek több idő és magyarázat kell, de ez teljesen rendben van!

Én azok közé a tanárok közé tartozok, akik azt mondják:

"Nem az számít a nyelvtanulásban, hogy kinek milyen nyelvérzéke van, hanem hogy milyen szorgalmas, mennyire akarja és mennyi munkát hajlandó beletenni."

Nagyon sokszor találkozok olyan diákokkal, akik nem rendelkeznek kimagasló zseni képességekkel, mégis lekörözik azokat, akiknek könnyebben megy a tanulás.

Ez azért van, mert ők keményen dolgoznak és a befektetett munkának MINDIG megvan az eredménye. MINDIG!

A végén pedig az a legjobb, amikor együtt örülünk a sikereknek.

Szóval, van remény és neked is menni fog, csak tarts ki szorgalmasan és soha ne add fel!