Miért is tanulunk nyelveket?

A mai olykor kényszeres, sikerorientált világban könnyű megfeledkezni a dolgok valódi értékéről és meglátásom szerint így van ez a nyelvtanulás terén is.

Hajtunk a jó jegyekért, a sikeres érettségiért, a nyelvvizsgáért és közben valahogy elfelejtjük élvezni a megszerzett tudást.

 

Ha visszatekintek angol tanulmányaim kezdeteihez nagyon érdekes emlékképek villannak fel.

 

Tulajdonképpen azért kezdtem el angol nyelvet tanulni, mert kötelező volt. Mindenkitől azt hallottam: „A nyelv – az igen…,  az kell… és jó, ha tudsz legalább egy idegennyelvet, mert akkor több lehetőséged lesz az életben és egyébként is ahány nyelv annyi ember.”

 

Hogy mit is jelentett ez akkor nekem? Nem sokat. Talán annyi jött át, hogy ezzel fontos foglalkozni de valójában arról fogalmam sem volt hogy miért.

 

Kb. 10 éves voltam ekkor. Nem sok pozitív élményem van a nyelvtanulással kapcsolatban ebből az időszakból.

Kényszeres szótanulás, értelmetlen és végeláthatatlan kínlódás a fonetikával, számomra megjegyezhetetlen memoriterek, átláthatatlan nyelvtan és a rettegett, izzadós érzés: Csak fel ne szólítsanak, mert akkor kiderül, hogy még beszélni sem tudok!

 

Ezekkel az „alap” érzésekkel indult angol nyelvi karrierem, amelyek még sokáig kísértek és velem voltak. Hosszú évekig jelentett komoly stresszt maga az angol.

A „nem értem” és „nem tudok megszólalni” súlyos teher tud lenni hosszú távon.

Akkoriban nem én voltam az egyetlen diák, aki ilyen és ehhez hasonló nehézségekkel küzdött.

 

Sajnos hosszú évek tapasztalatai mutatják, hogy sok tekintetben nem nagyon változtak a dolgok azóta.

 

Több mint 15 éve tanítok angolt. Ez idő alatt foglalkoztam egészen kicsi gyerekekkel, általános iskolás diákokkal, középiskolás tanulókkal és tanultam együtt felnőttekkel is. Készültünk dolgozatokra, felvételire, érettségire, nyelvvizsgára, céges szintfelmérőre, sőt még az „életre is”!

 

Minden tanítványom saját értékekkel és egyedi módon kapcsolódik az angolhoz. Van akihez közel áll, van akihez kevésbé. Van aki nyelvvizsgára gyúr és van aki a „túlélésért” küzd. Akár melyik nézőpontból is közelítünk, valahol mindig kilyukadunk a központi problémához: „nem értem” és/vagy „nem tudok megszólalni”.

Nincs ez rendben. Nem így kellene lennie.

Alapvetően nem azért kellene nyelvet tanulni, hogy meg legyen a „papír”. Másrészről mit is ér a papír, ha nincs mögötte az, amiről szólnia kellene az egésznek: az érték.

 

És hogy mi az érték?

 

Érezted már azt, miközben hallgattál egy számot, hogy:

„Wow! De jó! Értem miről énekel!”

és közben még a dal mély mondanivalója is átjött, érezted minden porcikádban. Nem csak a dallam, hanem a szöveg is közvetített!

 

 

Volt már olyan, hogy találkoztál más emberekkel, akik nem beszéltek magyarul és az angol volt a közös kommunikációs nyelv?

Érezted közben azt a felemelő sikerélményt, hogy:

„Érti amit mondok és én is értem, amit mond!!!”

Veled is előfordult, hogy bekapcsoltad a Netflixen a feliratot és belemerültél a kedvenc sorozatodba? Egy idő után már nem is olvastad a feliratot,

egyszerűen csak ÉRTETTED!

Nos, valahogy ezekkel az érzésekkel tudnám megfogni a nyelvtanulásban rejlő értéket.

A nyelv egy eszköz arra, hogy kifejezzük magunkat és megértsünk másokat.

Nem kell tökéletesnek lennie, nem kellene stresszelni miatta.  

Leljük ÖRÖMÜNKET benne és használjuk BÁTRAN!