Hogyan lehet egy angol nyelvtől rettegő diákból angoltanár?

Martonosi Zsuzsanna vagyok és most elmesélem, hogyan jutottam el odáig, hogy a nehéz és érthetetlen angol nyelvtan könnyű és használható lett? Íme a sztori:

Általános iskola alsó tagozatában kezdtem el angol nyelvet tanulni, egyszerűen azért, mert kötelező volt. Kezdetben érdekesnek és izgalmasnak találtam, de ahogy telt az idő, a kezdeti lelkesedésem alább hagyott.

Egyre többet szótáraztunk, kevesebb lett a mondóka és az ének, majd jöttek az első nyelvtani szerkezetek, igeidők. Szépen lassan kezdett egyre kuszább lenni minden. Tanultam a szavakat, szabályosan vért izzadtam a fonetikával és közben azt éreztem, hogy hiába van leírva egy csomó szabály, nem értem a nyelvtant.

Nem tudtam jól teljesíteni, nem igazán volt sikerélményem. 8. osztály végére eljutottam odáig, hogy kínosan éreztem magam azért, mert nem értettem minden szót a szövegekben. Amikor felszólítottak, akkor pedig attól rettegtem, mi van, ha rosszat mondok és kiderül, hogy valamit nagyon benéztem, plusz még beszélni sem tudok rendesen.

Amikor középiskolás lettem, az angol nekem egyet jelentett a káosszal és a rettegéssel. A nehéz nyelvtan azzal a rengeteg szabállyal, az a sok szó a felesleges fonetikával. Ráadásul ott volt a nyomás a vállamon, hogy a szüleim elvárják, hogy jól tanuljak, jól kellene érettségizni, plusz kellene egy nyelvvizsga is a továbbtanuláshoz.

Állandóan azon kattogtam, hogy ha nem sikerül jól az érettségim, hogyan fogok továbbtanulni és mi lesz, ha nem tudom letenni a nyelvvizsgát?  Féltem attól, hogy nem elég, hogy nem értek semmit a nehéz angolból, még csalódást is okozok a szüleimnek, nem sikerül sem az érettségi, sem a nyelvvizsga és nem fognak felvenni sehova. A végén nem lesz belőlem semmi.

10. évfolyamos voltam, amikor a szüleim jóvoltából egy fantasztikus magántanárhoz kerültem. (Ezért a mai napig kimondhatatlanul hálás vagyok nekik!)

Minden megváltozott! Új alapokat kaptam, megértettem a nyelvtant, logikusnak és könnyűnek éreztem az egészet. Rájöttem, hogy ha tudom a nyelvtant, tudok beszélni is! Egy év alatt sikerült elérni azt, ami 7 év alatt nem sikerült. Értettem az angolt és nem volt nehéz! Ezek után kiválóan sikerült érettségizni, meg lett a középfokú nyelvvizsga, és sikerült a felvételi is.

Az egyik legnagyobb előnyét a nyelvtudásnak akkor tapasztaltam meg, amikor 2009-ben fél évet Angliában töltöttem. Könnyen tudtam beszélni, megértettem az embereket és ők is megértettek engem. Egyszer még britnek is néztek, nem akarták elhinni, hogy magyar vagyok. Ez volt aztán a hab a tortán! Mondanom sem kell, hogy óriásit nőt az önbizalmam. Azt hiszem ez volt az első alkalom, amikor úgy igazán elhittem, hogy tudok angolul. Az angliai kalandom indított el azon az úton, hogy tanítsam is az angolt. Pár év elteltével tisztán láttam, hogy a tanítás a hivatásom.

15 éve élek ennek a hivatásnak, emellé pedig az a küldetés társul, hogy stabil nyelvtani alapokkal segítsek tanítványaimnak bátor nyelvhasználóvá válni. Az a vízióm, hogy egyre többen merjék félelem nélkül használni az angolt és engedjék el a „jaj mi lesz, ha rosszul mondok valamit” érzést!  Fontosnak tartom, hogy minél többen érezzék a magabiztosságot, amikor a nyelvet használják, és élvezzék annak minden előnyét!

Ahogy az a történetemből látszik, több, mint 15 éve foglalkozom az angol nyelv tanításával. Pontosan tudom, hogy hol vannak azok a pontok, ahol el lehet csúszni és melyek azok a lépések, amelyeket ha megteszel, sikerre vagy ítélve.

Számtalan olyan esettel találkoztam, amikor tele volt a tanítvány füzete részletes és alapos nyelvtani szabállyal, illetve komoly online szabálygyűjtemény is rendelkezésre állt, sőt könyvek is sorakoztak a polcon, de ennek ellenére nem ment sem a nyelvtan, sem a beszéd.